Lustadick

Az úgy kezdődött, hogy kissé pipa voltam. Az egész heti esős idő után péntek estére végre kiderült az ég, s én azt vizionáltam, hogy szombaton süttetem a hasam a strandon (aka. zsírégető program). Aztán persze egész hétvégén ilyen foschtalitschka idő lett, a napozást azt felejtsd el, haver! Hát jó… Szombatra mindössze 1 db., szigorú számadású programot terveztünk be, mégpedig Pista bácsinál egy jó kis ultimót, édes hármasban.

Na de ha már szar idő van, akkor alkalmazkodom hozzá, és nyugodt tempóban elintézem a dolgaimat. Alapvető tételek beszerzése (tusfürdő, tuti E-vitamin, pálinka) a környéken, majd lightos ebéd du. 3-kor a Red Pepper étteremben. Standard menü: füstölt sajtos, brokkolis tagliatelle + roséfröccs 1550 HUF és nagyon jó. Innentől felpörögtek az események. 1 óra alatt beüzemeltem az erősítőt és a hangszórókat. Az IKEA webshopjából összeállítottam az új fekhelyet, majd zuhany és elindultam beszerezni. Don Tomazino segítségével el is hoztuk, majd egy pálinka után összetettük. A jól végzett munka után megengedtünk magunknak még egy kupica Panyolait.

Na ezután át Pistabához, ahol ulti helyett inkább megfejtettük a világot jól, cirka mintegy reggel 6-ig. Don T.  szerint a tudomány el fog jutni odáig, hogy _mindenre_ választ adjon. G.mstr P. szerint meg nem fog. Szerintem sem fog, de azért ezen elrágódtunk néhány fertály órát.

Don T nálam aludt. Jóval dél után tértünk csak magunkhoz. Azt a tervet kovácsoltuk, hogy kajálni kéne. Én javasoltam a Peppert, de ott zárt kapukat döngettünk. Fasztudja mér, de nem voltak nyitottak. “Nem fognak ezek kibabrálni velünk!”-gondoltuk, s a közeli Okay Italiába tértünk be, hogy elmerüljünk grandiózus pasta-választékukban. (Itt jegyezném meg, hogy a Spenótos gnocchi sáfrányos-mascarponés öntettel eléggé okay.) Én azért itt is toltam egy deci jó kis olasz rosét, mert mért ne tolhatnék egy deci jó kis olasz rosét vasárnap délután?! Ugye? A következő menüpont az Angelo cukrászda lett volna, ahol Don T. profiterole+kávé bónját terveztük beváltani. Viszont annyira be voltunk zabálva hogy előtte kikocsikáztunk Rituékhoz Érdre, s csak eztán jött Angelo.

Azóta én már itthon vagyok, csillagozom a rakat zenét (vannak nagyon jók, majd meglássátok!), és azon tűnődöm, hogy nagyjából ilyennek kellene lenniük a hétvégéknek. Playboy üzemmódban, nem stresszelve, már-már nyaralós hangulatban, lelazulva, vasárnapi depresszió és stressz nélkül, relaxáltan, finoman átcsúszni a hétfőbe, na ez a fasza! Így kéne ezt mindig. Nem?