Lustadick

Ma kerestem 110 forintot. Igaz, ehhez el kellett költeni 5000-et a Rossmannban. Mivel szatyrot is kértem, a pénztáros nő pakkolta be akkurátusan a tételeket.

Vettem két Melba kockát is, amiket gondosan a két cicakajás tálka egyikének tetejére helyeztem. (Ja, igen, úgy döntöttem, néha adok nekik nedves kaját is.) Szóval jönnek sorra a termékek: tusfürdő, kézmosó, frogkém, deo, és az omniózus két Melba. Itt a nő megállt egy pillantra. Lehúzhatta volna kettes szorzóval csak az egyik tálkás cicatápot, aztán tovább halad a két csokira. De nem ez történt. Lehúzta az egyik cicakaját, betette a szatyorba, majd lehúzta a másikat is (aminek a tetején ott csücsült a két kocka), és a csokikkal együtt, szépen behelyezte a szatyorba, majd befejezte a kosár tartalmának kiürítését. Azon filóztam, esetleg nincs rajta vonalkód, és a végén majd beüti kézzel. De nem, úgy néz ki ezzel nem akart bajmolódni. Én meg voltam olyan genyó, hogy nem szóltam neki. Igazából meg akartam említeni, ez talán látszott is rajtam, de a köztünk lezajló villanásnyi arcjátékból úgy ítéltem meg, tudja mit csinál és nem akar foglalkozni ezzel. Vagy még inkább nem akarja, hogy kiderüljön, ugyanis a biztonsági őr is ott molyolt a közelben. Hogy mik vannak?!

Persze történtek ennél valamivel érdekesebb dolgok is a közelmúltban, majd igyekszem beszámolni. Addig is kellemes hétvégét!