Lustadick

Talán ti ismeritek az érzést. Pénteken leeresztesz, mint a vásári lufi, szombaton édes a lustálkodás, de vasárnap már készülni kell a következő hétre, és ez bor-zasz-tó. Főleg, mert ekkorra szembesülsz azzal, hogy még egy csomó mindent meg kéne csinálni, amire hétközben ugye nem volt idő, “majd hétvégén”, na de hát hétvégén meg “egész héten gürcöltem, megérdemlek egy kis bulizást/pihenést!”. Ördögi kör ez, feleim, bizony mondom néktek. És nálam már ez megy kb. időtlen idők a nyaralás óta. Jelentős csúszásban vagyok pl. takarítással, selejtezéssel, még az ablakcsere utáni maradék sittet is el kéne hordani valamerre és a többi. És még a hétvégi melóhoz is csak most fogok hozzákezdeni, este 10-kor.

A vasárnapi depresszió ugyanakkor több módon is elkerülhető, kezelhető:

• A szombati bulin fel kell csípni egy csajt és egész vasárnap szexelni.
• A szombati bulin teljesen kiütni magad, és vasárnap pusztán a túlélésre koncentrálni (aka Blood Pressure Party :-)).
• Ha van csajod és nem unjátok még, akkor egész hétvégén szexelni.
• Ha unjátok már, akkor bármilyen quality time program. Pl.: séta, túra, mozi, színház, kutya-macska-degu sétáltatás, keresztrejtvény fejtés, tv, videó, sütés, főzés, szabás, varrás, kötés, horkolás. És azért egy kis szex.
• Legrosszabb esetben családi program.
• “Na majd mindjárt nekiállok, csak előbb…” felkiáltással bármivel elcseszni az időt.
• És a hard core: listát készíteni arról, hogy milyen elmaradt feladatok okozzák magát az állapotot, és nekiállni egyesével elvégezni őket.

Nos, bármilyen meglepő, az utolsó előtti megoldást választottam, mivel valamivel délután 3 után sikerült fölkelljek. Bedobtam pár szendvicset, majd fényképezővel a hónom alatt turistáskodtam a városban. Hamarosan lesznek képek is. De még előtte röviden megemlékeznék arról is, hogy miért aludtam 3-ig. Mert

szombat este

züllöttem. Amúgy már szombaton sem voltam kiugró formában, de ezt talán írtam is lentebb. Letudtam a maradék 24-et, valamint két további filmet “archiváltam”. Az egyik kiszemelt a Véres gyémánt volt, ami nem lett volna annyira rossz, ha 1.) a 24-ben nem pont ez lett volna a tematika, illetve 2.) 1 óra 20-nál nem fagy le a lejátszás. A másik pedig egy régebbi film, az igaz történeten alapuló Ébredések, ahol Robin Williams megint eljátssza A Jó Embert, Robert de Niro viszont briliánsan alakít rángógörcsöt. Tényleg!

Ezek után lementem a House2House-ra, ami végül egész jól sikerült az új helyszínen.  Belépés ingyenes, ez pipa. Az elején (éjfél után nem sokkal) szűnni nem akaró warmup hangulat uralkodott, aztán 2-től kezdték komolyabban venni magukat a lurkók. Addig néztem, hogy a egyik kollegasrác hogy alázza a többieket csocsóban, meg az otthoni standard pálinkaalapra töltötgettem a söröket, Jégereket. 2-re a hangszórók körül kialakult a “kemény mag”, jöttek a Zorg slágerek, még egy Daft Punk is akadt. Naga egyre többet használ egy új effektort. Kiállásoknál marha jól cincálja a számokat és az idegeket. Tavaly mintha ez még nem lett volna. 4-kor lámpagyújtásos attitűd, 10 perc múlva zene lekapcs, mindenki el. Ugye nem ez a legszimpatikusabb húzás, de megszokható. A Kuplungban ugyan nincs az az intim hangulat, ami a Monóban néha ki tudott alakulni, a közönség sem annyira a partista rétegekből verbuválodik, sok a fiatal (nagyon fiatal), de alapvetően pozitív az összetétel. A szellőzés talán nem kellőképpen megoldott, viszont nincs nagy tömeg, a hely tagoltsága révén lehetőség van a kinti bárnál beszélgetni, bent inkább csak zenét hallgatni és beszélgetni-csocsózni-szocializálódni, a hangszórók alatt mozogni, oldalt, a boxokban pedig pettingelni egyéb szabadidős, társas tevékenységet folytatni.

A 2 perces úton hazafelé kellemesen megáztam a szemerkélő esőben, de annyi pont kellett is.