Lustadick

Az úgy kezdődött, hogy kissé pipa voltam. Az egész heti esős idő után péntek estére végre kiderült az ég, s én azt vizionáltam, hogy szombaton süttetem a hasam a strandon (aka. zsírégető program). Aztán persze egész hétvégén ilyen foschtalitschka idő lett, a napozást azt felejtsd el, haver! Hát jó… Szombatra mindössze 1 db., szigorú számadású programot terveztünk be, mégpedig Pista bácsinál egy jó kis ultimót, édes hármasban.

Na de ha már szar idő van, akkor alkalmazkodom hozzá, és nyugodt tempóban elintézem a dolgaimat. Alapvető tételek beszerzése (tusfürdő, tuti E-vitamin, pálinka) a környéken, majd lightos ebéd du. 3-kor a Red Pepper étteremben. Standard menü: füstölt sajtos, brokkolis tagliatelle + roséfröccs 1550 HUF és nagyon jó. Innentől felpörögtek az események. 1 óra alatt beüzemeltem az erősítőt és a hangszórókat. Az IKEA webshopjából összeállítottam az új fekhelyet, majd zuhany és elindultam beszerezni. Don Tomazino segítségével el is hoztuk, majd egy pálinka után összetettük. A jól végzett munka után megengedtünk magunknak még egy kupica Panyolait.

Na ezután át Pistabához, ahol ulti helyett inkább megfejtettük a világot jól, cirka mintegy reggel 6-ig. Don T.  szerint a tudomány el fog jutni odáig, hogy _mindenre_ választ adjon. G.mstr P. szerint meg nem fog. Szerintem sem fog, de azért ezen elrágódtunk néhány fertály órát.

Don T nálam aludt. Jóval dél után tértünk csak magunkhoz. Azt a tervet kovácsoltuk, hogy kajálni kéne. Én javasoltam a Peppert, de ott zárt kapukat döngettünk. Fasztudja mér, de nem voltak nyitottak. “Nem fognak ezek kibabrálni velünk!”-gondoltuk, s a közeli Okay Italiába tértünk be, hogy elmerüljünk grandiózus pasta-választékukban. (Itt jegyezném meg, hogy a Spenótos gnocchi sáfrányos-mascarponés öntettel eléggé okay.) Én azért itt is toltam egy deci jó kis olasz rosét, mert mért ne tolhatnék egy deci jó kis olasz rosét vasárnap délután?! Ugye? A következő menüpont az Angelo cukrászda lett volna, ahol Don T. profiterole+kávé bónját terveztük beváltani. Viszont annyira be voltunk zabálva hogy előtte kikocsikáztunk Rituékhoz Érdre, s csak eztán jött Angelo.

Azóta én már itthon vagyok, csillagozom a rakat zenét (vannak nagyon jók, majd meglássátok!), és azon tűnődöm, hogy nagyjából ilyennek kellene lenniük a hétvégéknek. Playboy üzemmódban, nem stresszelve, már-már nyaralós hangulatban, lelazulva, vasárnapi depresszió és stressz nélkül, relaxáltan, finoman átcsúszni a hétfőbe, na ez a fasza! Így kéne ezt mindig. Nem?

Az egyik

Csak megjegyzem, hogy szerdán, két szülinapos kolleginát megünneplendő a Morrisons2-ben múlattuk az időt. Némi dumcsizás után a retródiszkóban kötöttünk ki, ami egy fokkal jobb, mint tajrészeg keriokizókat hallgatni, más részről viszont agyhalál. Tényleg a legszarabb zenéket sikerült összeválógatni (kb. Petróleum lámpától Barbie girlig). Viszont 2-körül csak le kellett menjek a Cha-cha-chába, ahol hálistennek Naga tolta a zenét (nem volt vendégművész). Na ez viszont igen jóra sikeredett, egy komoly, háromnegyed órás csúccsal. Ezúttal nem hánytam szanaszét a hazafelé vezető utat.

A másik…

pedig, hogy fel vagyok véve. Az Óbudai Egyetem Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Kar Könnyűipari Mérnök szakára. A második helyen megjelölt Kommunikáció és Médiatudomány a ZSKF-en nem jött össze 15 pont híján, viszont a harmadik helyen megjelölt Műszaki Menedzserre is meg lehet(ett volna). És itt jön a dilemma. Illetve az, hogy elbasztam, és a jelentkezéskor nem figyeltem oda/gondoltam át jobban. Mert igazából a Múszaki Menedzser mégiscsak jobb lenne, talán univerzálisabb tudást ad. Csakhogy azt harmadik helyen jelöltem meg, így az most nem játszik. Majd megnézem, át lehet-e jelentkezni menet közben. Vagy maradok tisztelettel könnyűipari mérnök…

Mai nap, meló után Judittal találkoztam. Mutatott pár tuti helyet a belvárosban, szombati “Barangolások Pest-Budán” c. akciójának folyományaként (névleg: Café Cinema és egy atavisztikusnak tűnő Örmény kávézó). Aztán beültünk a Táskarádióba, amire már kíváncsi voltam. Jó kis retró hely, érdemes megnézni, ha arra jártok. Kibeszéltünk mindenkit, jól. :-) Kisvártatva áttettük székhelyünket a szomszédos Alibi teraszára, ahol elcsíptünk egy gyors nyári zivatart. Az ernyő alól nagyon jól nézett ki, ahogy a sűrű vízcseppek az út kövére verődve gomolygó köddé álltak össze. Mint a filmeken. A népeknek meg hirtelen az árkádok alatt lett sürgős dolguk…

Tökre szeretem, ahogy Judit megfejti magának a világot (a szokásos pletyi mellett ilyenekről is szoktunk beszélni ugyanis), és ahogy ezt megosztja másokkal. Főleg, mivel úgy tűnik, nála ez működik. Néha egészen egyszerű és triviális dolgokról vagyunk képesek megfeledkezni. Közhelyesen: “Mosolyogj és a világ visszamosolyog rád”. Leegyszerűsítem persze, de mi van, ha tényleg az van, amit az ember fejben összerak? Végülis mi más lehetne? Szóval hogy azt vonzzuk be, amit gondolunk, amilyen a hozzáállásunk.

Na ezen tűnődtem haza felé, és vártam a 15-ös buszt a Felszab térnél, amikoris lelassít egy fehér kombi Octavia és a lehúzott ablak mögül valaki integet, illetve beszél is. Nyilván hozzám, mert senki más nincs a megállóban. Közelebb lépve láttam, hogy a valaki egy helyes, sötét hajú lány, és a Hilton hotel felé kért útbaigazítást. Miután majdnem elirányítottam a Hyatthez, kiderült, hogy ő a West End HIltonba szeretne eljutni és erről papírja is van. :-) Na nekikezdtem volna annak is, de aztán inkább megkérdeztem, nem bánná-e, ha bevágódnék mellé, mert úgy könnyebb navigálni, és úgyis arra megyek. Nem bánta. Small talk csetlés-botlás angolul, kiderült, hogy prágai, szóval szomszédok vagyunk, és hogy üzleti ügyben van itt. Valamint, hogyha követi az utasításaimat, akkor elkeveredik, mert a Petőfi Sándor utca végét most eléggé megszínezték, kerülgetni kell. Meg hogy milyen jó, hogy ennyi ember van az utcán, dacára az esőnek. Tényleg jó, amúgy. Odaértünk, elbúcsúztam, jópofa volt az egész.

Tovább haladva a Körúton még a friss élményt processzáltam, mikor meg összefutottam egy régi ismerőssel. A Wow legendás mindenes Sanyija volt, aktuális barátnőjével. Mostanában leginkább a vendéglátóiparban életművészkedik. Jobbára Olaszországban, de most a szezonban egy kicsit Siófokon is, biztos ami biztos. Abban maradtunk, hogy majd a Facebookon bejelöljük egymást, jól. Persze a vezetéknevét már nem tudom, Sanyiból pedig lesz pár.

Kellemes este volt. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi minden történhet még. Persze nem nagy dolgok ezek, finom kis fűszerek inkább. De nagyon jól tudnak esni. Nem?

Érdemes ezt elolvasni. Már megint.

Naga interjú, szülinap kapcsán.

Ma este Hairy+EXTRAWELT+NVC buli a Merlinben! Gecinagy tömeg lesz, de nem érdekel. Most pedig csajozok egy kicsit.

Ja, a hét vicces beszólása (bocs, magamat hájpolom): “Törköly a hátsóudvarból”! :D Mindenkinek békés, boldog, DVD-zéssel teli hétvégét kivánok, és sok szexet!

Igazából nem stúdióalbumról van szó, hanem válogatáslemezről, aminek ez az első darabja. A közreműködők között Brian Eno, Laurent Garnier, Squarepusher.

Bővebben: www.underworld-misterons-athens.com